Flamenco nélkül nem lennék az aki vagyok – interjú Házi Gabival

Ismerkedjetek meg Házi Gabival, aki Magyarországon ismerkedett meg a flamencóval, de már Európa számos országában megfordult, jelenleg Svájcban él. Bármilyen országba is viszi a sors, egy biztos pont van az életében, ez a flamenco. A Compania DanzaEs Flameco Együttes tagja, a Torinoi Nemzetközi Flamenco Táncverseny döntőse, és mind emellett még flamenco ruha tervezéssel is foglalkozik!

Mikor kezdtél el flamencot táncolni és hol hallottál a flamencoról?

15 éve egy nap teljesen váratlanul égető érzésem támadt, hogy táncoljak. Nem tudtam, hogy pontosan mit, de meggyőződésem volt, hogy el kell kezdenem táncolni.
Elkezdtem keresgélni és az első utam Bajnay Bea órájára vezetett. Semmit nem tudtam a flamencoról. Az első mozdulat után örök szerelem lett.

 

Milyen volt az első benyomásod a flamencóról?

Elvarázsolt.

 

Hogy ment az elején?

Természetesen nem volt könnyű, de én nagyon akartam. Mindenképp olyan táncot szerettem volna táncolni,ami kihívásokkal teli, így nem is szerettem volna, hogy könnyű legyen.

 

Hány évig tanultad?

15 éve táncolok és örökké tanulni fogom. Az egyik legizgalmasabb része a flamenconak, hogy folyamatosan vannak művészek, akik képesek teljesen újat mutatni és új színt vinni a flamencoba. Végtelen.

 

Melyik a kedvenc palo-d?

Minding az, amit épp táncolok, így ez mindig változik. Most épp seguiriya, solea por bulerias és alegrias.
Általában amikor egy új palo-t kezdek el táncolni, beleásom magam, amennyire csak lehet: minden lehetséges információt megpróbálok begyűjteni, megnézek ezer videót, solo compas-t hallgatok, és nagy figurák zenéit; egészen addig, amíg “érzek” valamit.
Onnan pedig dolgozom, hogy minden mozdulatban érezzem azt az érzést, amit nekem az a palo jelent. Így mondhatom azt is, hogy minden palo a kedvencem, amit már valaha táncoltam.

 

Van kedvenc eszközöd, amivel szeretsz táncolni?

Bata de cola és legyező.

 

Úgy tudom, hogy egy együttes tagja vagy. Tudnál mesélni az együttesről?

Rengeteget jelent nekem, hogy a Compania DanzaEs tagja lehetek. Nagyon sokat tanulok és nagyon inspiráló. Az együttes 2015-ben alakult, Miriam és Marc Baumgartner alapították. Művészeti vezetőnk és koreográfusunk Irene Lozano,de táncolunk koreográfiákat is, amiket La Truco, Angel Roda, Javier Latorre, Nuria Truco koreografáltak.

Tradícionális flamencot táncolunk élő zenével, illetve megmutatjuk azt is, milyen a flamenco más megvilágítás alatt: Michael Jackson, Dorantes, Enrique Morente, Queen, Camaron De La Isla, vagyis milyen a “nagyok” zenéire táncolni.

 

Melyik a nehezebb, csoportosan táncolni vagy szólistaként?

Különböző műfajok. Amikor az együttesben táncolunk, ha 10-en állunk a színpadon, akkor is egy emberként kell táncolni. Precízséget és folyamatos egymásrafigyelést követel.
Szólistaként még nagyon sok tapasztalatot kell gyűjtenem. A legcsodálatosabb része, hogy egy szóló megengedi az improvizációt.

 

Megváltozott az életed, amikor elkezdtél flamencozni?

Teljesen.
Nem változott meg egy karikacsapásra, inkább szép lassan belémivódott, és mostmár mondhatom, hogy flamenco nélkül nem lennék az, aki vagyok.

A flamenco nem csak zene vagy tánc, de hiszem, hogy a flamenco jobb emberré tesz.

Számomra a flamenco megosztást és tiszteletet jelent.

Mindenki tanul egymástól. Csakis együtt működik, közösségi műfaj és az emberek egymást tisztelik. Táncos és zenész tisztelik egymást, a művészek és a közönség tisztelik egymást, és akár egy tanítvány vagy egy elismert művész: tisztelik a flamenco-t, mint művészetet.

Milyen a flamenco élet Olaszországban és Svájcban? Hogyan tudtál külföldiként bekapcsolódni?

Rengetegen flamenco-znak Olaszországban és Svájcban is. Rengeteg tanár van és tablao esemény, körülbelül havonta valaki szervez intenzív kurzust spanyol tanárokkal.
Bekapcsolódni külföldiként mindig egyszerű volt, gyakorlatilag, amikor egy új országban találtam magam, az első dolgom mindig az volt, hogy elmenjek egy flamenco órára. Kivétel nélkül mindig mindenki nagyon nyitott és befogadó volt, és ez így van rendjén, a flamenco a közösségről szól. Bárhol a világban otthon vagyok, ha flamenco-zhatok.

 

Mi a kedvenc spanyol ételed?

Salmorejo, és Spanyolország összes krokettje.

 

Ki volt a mentorod?

Bajnay Beánál kezdtem táncolni és örökké hálás leszek neki, hiszen az ő mozdulatai voltak az elsők, amit valaha láttam és ő ültette el bennem a magokat.. Ő az én Flamenco-anyukám.

Sevillában Manuel Betanzostól tanultam egy évig és miután elköltöztem Sevillából, amint alkalom adódott, elmentem az intenzív kurzusaira. Ő az én támpontom. Régóta ismer és mindig tudja melyik gombot kell rajtam megnyomni.

Zürichben Elena Vicini a tanárom. Fantasztikus személyiség, akire felnézek és neki köszönhetem, hogy elkezdtem szólistaként is táncolni.

A lista hosszú, nagyon sok tanárnak hálás vagyok:
Cristina Benitez, Caterina Lucia Costa, Carmen Meloni, Dario Carbonelli, Lara Ribicchini, Naty Cabrera, Isabel Dominguez Amaya, Irene Lozano, Fernando Galan, La Lupi, Pilar Ogalla.

 

A jelenlegi tudásszinteden hogyan képzed magad?

Sokat gyakorlok, zenét hallgatok, videokat nézek és tablao előadásokra járok.

 

Melyik volt az a pillanat a színpadon, amit sosem felejtesz el?

A Torinoi nemzetközi flamenco táncversenyen bekerültem a döntőbe , kezdő szólista kategóriában. Csodálatos zenészek kísértek mindenkit, aki nevezett, óriási támogatást kapott mindenki a zenészektől. Alegriast táncoltam. Ez nekem olyan élmény volt, hogy az első lépések után elöntött egy hihetetlen energia és gyakorlatilag onnantól kezdve nem emlékszem semmire, csak az érzésre, hogy boldog vagyok, hogy táncolhatok. Életem egyik legboldogabb 6 perce volt és végül második helyezést értem el.

 

Gondoltál arra, hogy flamencot taníts?

Alkalomadtán szoktam táncos barátnőimet helyettesíteni, nagyon élvezem a tanítást ilyenkor.
Tavaly pedig lehetőségem volt 2 napot tanítani Bea nyári táborában és fantasztikusan éreztük magunkat. Hogy rendszeresen tanítsak flamencot, még nem fordult meg a fejemben, de biztosan eljön annak is az ideje. Egyelőre élvezem, hogy tanulhatok.

 

Melyik a kedvenc spanyol városod?

Sevilla.

 

Volt -e olyan pillanat, hogy úgy érezted abbahagyod a flamencot?

Soha. Olyan pillanat, amikor szenvedve-röhögve kérdeztem magamtól: “miért pont a flamencot kellett nekem választanom?”, olyan volt. De soha eszembe sem jutott, hogy abbahagyjam. Tavaly volt egy kisebb sérülésem, ami miatt 3 hónapig nem táncolhattam. Csak egy napig sajnáltam, hogy nem táncolhatok, utána pedig bejártam az órákra, a próbákra, palmas-cajón kurzusra, délelőttönként pedig flamenco ruhákat terveztem, ugyanis van egy online üzletem. Ez az időszak méginkább megerősített abban, hogy ilyen vagy olyan formában, de mindenképp közel kell lennem a flamencohoz és sosem tudnám abbahagyni.

 

Hogy jött a flamenco ruha -tervezés?

Ruhaipari szakközépiskolai végzettségem van. Nem vettek fel itthon az egyetemre, ez jó lendületet adott, hogy külföldre költözzek. Olaszországban éltem és irodalom szakos voltam az egyetemen, amikor jött egy alkalom, hogy egy barátnőmmel le kellene varrnunk egy csoportnak szoknyákat egy évzáróra. Onnan adott volt minden és mindketten nagyon élveztük a közös munkát. Később Svájcba költöztem és megnyitottam az online üzletem, a fashionflamenco.com -ot. De továbbra is főleg csoportoknak vagy inkább alkalmakra, fellépésekre tervezek egyedi ruhákat.

 

Adott a kérdés: saját tervezésű ruhákban szoktál táncolni?

Természetesen! Nekem ez az önkifejezés egy másik formája a táncon túl. Persze van 1-2 megörökölt ruhám, amit ajándékba kaptam táncos barátnőktől, ezeket pedig azért szeretem, mert történetük van.

 

Kik a kedvenc táncosaid?

Nehéz kérdés. Eva La Yerbabuena, Rocío Molina, La Lupi, Pastora Galván és Soraya Clavijo. Férfiak közül Alberto Sellés, José Maldonado, Marco Flores és Manuel Liñan.

 

Milyen érzés számodra flamencot táncolni?

Szabadság.

Az interjút F. Dávid készítette.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*