A flamenco rengeteg stílust foglal magában, ezeket a stílusokat nevezzük Palosnak. A Marianas az egyik ilyen flamenco palo.
Hogyan született meg a Marianas?
Mi köze van a magyarokhoz?
Kinek köszönhetjük, hogy nem merült feledésbe, és még ma is hallgathatjuk?
Miért pont Marianasnak nevezték el ezt a stílust?
Vendégposzt a Flamenco Portálon, Szabó Ágnes írása
Ahogy más Flamenco Palos esetében is a Marianas elnevezéséről, eredetéről a Flamencológia irodalmában többféle elképzelés létezik.
Lehet, hogy a magyar cigányokról kapta a nevét?
Anselmo González Climent (1927-1988, Flamencológo) azt mondja, hogy hallotta Luis Lopez Benitez-t, ismertebb nevén El Niño de las Marianas-t következő nyilatkozatot tenni:
„A dal, ami nagy hírnevet szerzett nekem, eszembe juttatja tizenhét éves koromat.
Eredeti ötletem támadt akkor, amikor láttam az Andalúzia-ban vándorló magyar cigányokat énekelni, táncolni az állataikkal. Hallgattam az egzotikus hangokat, nekem már csak az volt a dolgom, hogy létrehozzam a dalok Flamenco változatát és keressek megfelelő Letra-t.”
A Marianas a magyar nyelvű cigányok éneke, akik idomított állataikkal (medve, kecske, majom, stb.) járták a városokat, amelyek csörgődob hangjára táncoltak.
kép forrása: ORIGEN Y EVOLUCIÓN DEL FLAMENCO, Mariana, Por Felipe Lara
Vagy egy nőről nevezték el?
Létezik egy olyan elmélet, miszerint Marianának hívták a Palos akótójának kedvesét.
Esetleg egy táncoló majomról?
Egy másik elmélet szerint Marianas volt a neve a magyar és román cigányok táncoló majmának.
Mariana névvel magyar nyelvű cigány családok járták a városokat, falvakat, ahol idomított állataikkal, cirkuszi mutatványokkal szórakoztatták nézőiket. Az állatok (majom, kecske, medve, kutya, stb.) trombita, dob, csörgődob hangjára adták elő produkciójukat. Éljenző, elbűvölt nézők és sikítozó gyerekek élvezték az előadást. A bemutatót fiatal táncosnő zárta csörgődobbal, amit is a közönség aprópénzzel honorált.
A mai fiatal Flamenco művészek így interpretálják a Marianast:
El Londro, David Lagos y Santiago Lara: Yo vivo a mi manera, cante por Marianas:
Mercedes Ruiz:
Pastora Galván
A Marianas története
A Marianas első Flamenco változatát Luis López Benitez adta elő, aki a huszadik század elején népszerű flamenco előadó volt. A Marianas specialistaként elhíresült énekesnek több művész neve is volt, például El Niño de las Marianas (Marianas fia), vagy El Cojo de las Marianas.
A Marianas ismert volt úgy is, mint Tientos de Luis López.
Kattints IDE hogy meghallgasd Luis López Benitez 1910-ben készült felvételét Ramón Montoya gitáros kíséretével.
Sok Palos ment feledésbe az idők folyamán, de Bernardo el de los Lobitos énekes /Alcala de Guadaira (1886-1969)/ alkotása megmentette a Marianas-t a feledéstől.
Pedro del Valle-nak (Perico el del Lunar) köszönhetően a Marianas bekerült az Anthology del Cante Flamenco (Flamenco Ének Antológia) kiadványba 1954-ben. Ezt a verziót ide kattintva tudod meghallgatni.
A Marianas sikerét mutatja, hogy létezik Farruca és Garrotín változata is.
A zeneszerző, Joaquín Turina a Marianas melódiáját használja a „Jueves Santo a Media Noche” című művében, mint a Saeta ellentétét. Ez arra utalhat, hogy a dallam eredetileg a sevillai zeneszerző műve.
A Marianas jelenleg keveset játszott Palos, de néhány Cantaor-nak (énekesnek) van felvétele, amelyben elhagyják az eredeti Letra-ban (szövegben) szereplő állatokról, kecskékről és majmokról szóló részeket.
Ez hallható José Menese, Miguel Vargas, Jézus Heredia, Curro Lucena és még mások felvételein.
Marianas szövege:
Talán a vándorló, magyar nyelvű mutatványos cigányok történetét őrzi?…
Yo vengo de Hungría,
con mi Mariana
me busco la vía.
Sube Mariana sube
por aquellas montañitas
arriba sube Mariana.
No pegarle, por Dios, más palitos
a la Mariana
porque la pobrecita era
manquita y coja.
Tudnivalók a Las Marianasról:
Cante, Baile, Toque – azaz létezik, ének, tánc és gitár változata
A Tangos Compás csoportba tartozik.
Tempója Tientos Compás adaptációja, Zambra zárlattal.
Szerkesztette: Szabó Ágnes
A majomtáncoltató kép forrása:
KÉPEK A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYSÁG 20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL
„A világ létra, melyen az egyik fel, a másik lemegy”
(cigány közmondás)
Antropológiai fotóalbum
Szerkesztette: Szuhay Péter, Barati Antónia
