15 év kihagyás után húztam újra flamenco cipőt, és olyan dolog történt, amire álmomban sem gondoltam volna. Bevallom őszintén elég racionális típusnak tartom magam, nem igazán hiszek abban, hogy előre meg vannak írva dolgok, vagy a sors akarata miatt alakul így vagy úgy az életem, de azok után, ami az elmúlt pár napban történt velem, lehet ezt még átgondolom.
A kezdet
Több évnyi amerikai sztepp tánc tanulás után 2003-ban kezdtem flamencót tanulni. (Az évszámnak még jelentősége lesz!). Gyorsan megszerettem, és hatalmas tudásvágy volt bennem, hogy minél jobban, minél többet szeretnék megtanulni, így egyszerre több tanárhoz is jártam (Vámos Veronikához és Inhof Katihoz), és rengeteg intenzív tanfolyamra is. Akkoriban volt először, hogy Spanyolországból is érkeztek rendszeresen tanárok Budapestre intenzív flamenco kurzusokat tartani, természetesen mindegyiken ott voltam. Kétszer a Jerezi Flamenco Fesztiválon is részt vettem, és mondhatni a „flamenco karrierem” csúcsa az volt, hogy egyedül készítettem egy kb. 7 perces solea por bulerias koreográfiát, amit egy budapesti flamenco fesztiválon előadtam.
Az utolsó tánc
Véletlenül, vagy sorsszerűen? de dokumentálva van, hogy mikor táncoltam utoljára. Ez pedig 2008. júniusában volt (azaz 15 éve) a Veranoche előadáson a Fonóban (ennek is jelentősége lesz még). Ez Vámos Veronika jubileumi előadása volt, és engem is meghívott, mint volt tanítványát. Homródi Cili barátnőmmel korábban készítettünk egy sztepp-flamenco koreográfiát, ezt adtuk elő.
Online flamenco indul
Eltelt jó pár év, és 2015-ben, mikor elkezdtem weboldal készítést tanulni, támadt az ötletem, hogy készíthetnék egy honlapot a flamencóról. Gondoltam, hasznos lenne, ha egy helyen meg lehetne találni minden információt, ez olyan téma, ami engem érdekel, és gyakorolhatok vele. Így született meg a flamencoportal.hu, ahova a flamenco hírek mellett több cikk is készült a flamencóról, interjúk a magyar flamenco táncosokkal. Szóval ha nem is táncoltam, azért online foglalkoztam a flamencóval, és nagyon örültem az olyan visszajelzéseknek, hogy többen is úgy mentek el egy-egy flamenco tanfolyamra, hogy a Flamenco Portálon látták.
Fogok én még táncolni
Az elmúlt 15 évben többen is kérdezték, hogy nem hiányzik-e nekem a tánc, mert hogy korábban olyan lelkes voltam, a munkehelyemen, a buszmegállóban, főzés közben, ha volt fél perc üresjárat, én kopogtam. De igazából nem éreztem, hogy hiányzott volna, de az bennem volt, hogy szerintem fogok én még táncolni, ……… majd valamikor, egyszer.
Most jött el a pillanat?
2023 februárjában jött a hír, hogy Mercedes Ruiz Budapestre érkezik kurzust tartani, és sok év után először megmozdult bennem valami, hogy erre most lehet el kéne menni. Persze kétely volt bennem, hogy ennyi kihagyás után tudom-e majd követni, meg mi van, ha rossz élmény lesz számomra, és elrontja a korábbi szép emlékeket. De arra is gondoltam, hogy ennél jobb lehetőséget elképzelni sem tudnék a visszatéréshez.
A jelentkezési határidő utolsó napjáig halogattam a dolgot, és végül a középhaladó tangos csoportba jelentkeztem. Sokáig a buleriast terveztem de aztán az utolsó pillanatban úgy éreztem, hogy szívesebben tanulnék koreográfiát, mint pateitát, ezért lett a tangos. (Ennek is jelentősége lesz még!)
Ha már a sorsszerű dolgoknál tartok, az is elég szép kerek szám, hogy 20 éve, 2003-ban húztam először flamenco cipőt.
A felkészülés
Ennyi kihagyás után úgy éreztem, hogy rá kell készülnöm erre a kurzusra mind mentálisan, mind fizikálisan. Autóvezetés közben elkezdtem flamenco zenét hallgatni, és megnéztem a streaming oldalakon található flamenco filmeket. Ebből egy cikk is született, 5+1 flamenco film, amit streamlehetsz.
Van ellipszis trénerem, amin korábban is edzettem, de gondoltam, hogy magasabb fokozatra kéne kapcsolni, mert az nem lenne túl jó, ha azért nem tudnám követni a kurzust, mert fizikailg nem bírom. Maradjunk annyiban, hogy kb. a felét csináltam meg végül, mint amit terveztem 🙂 , de azért készültem.
Baj van!
Eljött a kurzus első napja, és tényleg igyekeztem mindenre felkészülni, de egy dolog kimaradt. A flamenco cipőmet a kurzus napján próbáltam csak fel, és hát nem volt kényelmes, ráadásul fájt benne a lábam, mivel még hónapokkal ezelőtt belerúgtam a ruhaszárítóba és megsérült a körmöm. Lapostalpú sportcipőben ez fel sem tűnt, de magassarkú flamenco cipőben már más volt a helyzet! Az első óra előtti reggelen elképzelni nem tudtam, hogy fogok én kibírni 90 percet abban a cipőben 4 egymást követő napon!
Azért készültem B tervvel, becsomagoltam váltócipőnek egy sportcipőt, ha minden kötél szakad, akkor legfeljebb abban fogok táncolni.
Kezdődik a kurzus
Végre elkezdődött a kurzus, volt bennem izgalom, de pár perc alatt elmúlt. Mercedes kedves volt, jól magyarázott, én meg csak a tánclépésekre figyeltem, 15 év kihagyás ide vagy oda, de tudtam követni, és a lábfájásom is elmúlt.
Az első óra után nagyon elfáradtam, éjjel többször felébredtem, nem tudtam jól aludni. Kicsit aggódtam, hogy fogom így bírni a második órát, végig kellett volna csinálni az edzéstervet!!!, de már eső után köpönyeg. De aztán az órákon vitt a lendület, és én is csodálkoztam, de a negyedik napra valahogy hozzászoktam a terheléshez, mert sokkal kevésbé voltam fáradt, vagy fájtak a testrészeim, mint az első óra után.
Összességében nagyon jó élmény volt a kurzus és jó érzés volt újra átélni a tánc örömét. Ekkor még nem sejtettem, hogy most jön még a java!
Hát ezt sosem gondoltam volna!
Mercedes 2023-as budapesti látogatásának az volt a különlegessége, hogy nem csak kurzust tartott, de fel is lépett a Fonóban, pont ott, ahol én utoljára táncoltam.
Természetesen vettem rá jegyet, és Cili barátnőmet is elhívtam rá. Amikor megérkeztünk a Fonóba, csak akkor tudatosult bennünk, hogy mi 15 éve itt táncoltunk utoljára.
Az előadás nagyon tetszett mindkettőnknek, fantasztikus volt élőben és ilyen közelről látni Mercedest táncolni. Azért egy előadás teljesen más, mint a táncteremben látni. Ez előadás végén jött a „meglepetés”, mert Mercedes felhívta a tangos csapatot a színpadra, hogy vele együtt közösen eltáncoljuk a koreográfiát, amit tanított. Tehát 15 év elteltével újra a Fonó színpadán táncolhattam, nem mással, mint Mercedes Ruizzal!!!!
Nem tudom szavakba önteni, mekkora élmény volt ez számomra, és ha a bulerias órára jelentkeztem volna, amit először terveztem, és nem a tangosra, akkor ez nem történt volna meg!
Egy kicsit úgy érzem, hogy a sors kárpótolt.
Még 2002-ben vettem részt egy sztepp fesztiválon Moszkvában, ahol a legnagyobb nevek tartottak kurzusokat, táncelőadásokat, és sztepp verseny is volt, ahol 2. lettem. A versenyt követő napon a szervezők odajöttek hozzám a kurzuson, hogy az esti előadáson előadhatnám a koreográfiámat, mert annyira tetszett nekik. Tehát felkértek, hogy abban a műsorban táncoljak, ahol többek között Savion Glover és Brenda Buffalino táncoltak, akik olyan nevek a sztepp világában, mint Mercedes Ruíz a flamenco világában. De a sors közbeszólt, mert a jelmezem, és zene cd-m a szálláson volt a külvárosban, és pont aznap lehalt a metró. Moszkva nagyon nagy város, hatalmas távolságokkal, és így esélyem nem volt visszaérni a jelmezzel és a zenével, így ez a lehetőség sajnos akkor elúszott :-(.
A tanulság
Úgy tűnik a flamenco olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni :-).
Tánc az egyik legjobb testedzés, úgy fejleszt, hogy észre sem veszed a fáradtságot, mert a lépésekre, a zenére koncentrálsz, és minden egyes porcikádat átmozgatja.
Egy érdekes tapasztalat a flamenco cipőkkel kapcsolatban. Még szerencse, hogy bőrből készülnek, mert a bőr tényleg tartós, 15 év után is cipő volt, jó állapotban volt. Az én cipőm egyetlen gyenge pontja, hogy az egyik keresztpántba van gumis rész is beépítve, az már nem bírta ilyen jól az idő múlását, kezdte megadni magát.
Táncolni tényleg nagyon, nagyon, nagyon jó, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom, és aki régen volt flamenco órán és fél újra belekezdeni, ne tegye, hanem menjen el minél hamarabb, mert szuper lesz!
Köszönöm az élményt Mercedes Ruiznak, és Bucsás Györgyinek, akinek a szervező munkája nélkül ez nem jöhetett volna létre, mert ez olyan emlék volt a számomra, amire a halálos ágyamon is emlékezni fogok.
Flamencóra fel!
