Flamenco hatása az életre

Vámos Veronika és Molnár Beatrix flamenco
Vámos Veronika és Molnár Beatrix egy flamenco előadáson

Az interjú Molnár Beatrix Mexivel folytatódik!

Mexi 10 éve él Spanyolországban, jelenleg Madridban dolgozik és a leghíresebb flamenco táncosokról készít művészi fotókat és videókat.

Az interjú második részéből kiderül:

  • hogy találkozott először Mexi a flamencóval
  • miért kezdett el spanyol flamenco tánctanárokat Budapestre hívni
  • milyen flamenco táncosként dolgozni a Kanári-szigeteken
  • kik a kedvenc flamenco táncosai

Hogyan találkoztál először a flamencóval?

A Cotton Club Singers fotósaként dolgoztam. Az együttesnek volt egy spanyol estje, ahol vendégművészek is felléptek. Ott láttam életemben először flamencót Vámos Veronika előadásában. Nagyon nagy hatással volt rám, úgy éreztem, hogy ezt nekem vagy csinálnom kell, vagy fotózni vagy mindkettőt. Kis idővel később elkezdtem keresgélni, hogy hol tanulhatnék flamencót és rábukkantam egy flamenco tánctanfolyamra Bajnay Beával. A barátnőmmel mentünk el, de ő az első óra után feladta, nem jött többet. Nekem meg nagyon tetszett, így belevetettem magamat a flamenco tanulásába, annyira magával ragadott, hogy a Budapesten létező összes flamenco tanfolyamot kipróbáltam, gyakorlatilag minden nap jártam táncolni. Így kerültem Vámos Veronikához, aki akkoriban készült a Bernarda Alba háza c. táncszínházi előadásra. Ez volt az első flamenco előadás, amit fotóztam.

Vámos Veronika és Molnár Beatrix flamenco
Molnár Beatrix és Vámos Veronika egy flamenco előadáson

Milyen volt 15 évvel ezelőtt a flamenco élet Budapesten?

Érdekes volt, hogy akkoriban nem nagyon volt átjárás a tanárok között, tehát a tanítványok jártak egy tanárhoz, de nem nagyon mentek el másik tanároz, nem tudták kik járnak a többi tanár csoportjába. Meg is lepődtek, hogy én meg szinte mindenkihez járok, de aztán elindult egyfajta mozgás, egyre többen próbálták ki más tanárok óráit is. Később, mikor elkezdődött a flamenco klubok szervezése, akkor egyre jobban kialakult a flamencós közösség.

Spanyolországban azt láttam, hogy mindenki minél több tanártól akar tanulni, így gyorsabban is lehet tanulni, meg több szemszögből lehet látni. Az, hogy valaki elmegy másik tanárhoz is, nem jelenti azt, hogy otthagyja a korábbi közösségét, csak hogy szeretne tovább fejlődni. A 40-50 éves profi táncosok is eljárnak egymás óráira, hogy újat tanuljanak.

Hiába jártam szinte az összes budapesti flamenco tanfolyamra, mégis úgy éreztem, hogy ez kevés nekem, többet akartam, így gondoltam ki kéne próbálni Spanyolországban tanulni. Megtudtam, hogy páran mennek ki Cadizba, és csatlakoztam hozzájuk. Így kiutaztunk egy hónapra. Nagyon tetszett, kinyílt a világ és láttam, hogy egészen más a színvonal, mint amivel Magyarországon találkoztam és hogy rengeteg tanulni valóm van még. Ezek a spanyolországi tanulmányutak rendszeressé váltak, évente egyszer kiutaztam Spanyolországba egy hónapra flamencót tanulni.

Sokunknak nagy élmény az a sok flamenco kurzus, amit a 2000-es évek elején szerveztél Budapesten. Hogy jött az ötlet, hogy meghívj Magyarországra spanyol flamenco tanárokat kurzust tartani?

Spanyolországban megtapasztaltam, hogy mennyire hatékony egy intenzív tanfolyam, mikor minden nap van flamenco óra, nem csak hetente egyszer-kétszer. A tánclépéseken kívül amit egy spanyol tanár adni tud érzésben, az szerintem a flamencónak a 80%-a. Úgy éreztem, hogy Magyarországon rengeteg lépést tudunk tanulni, jók a magyar tanárok, jó koreográfiákat tudnak készíteni, de valami mégis hiányzik, amit egy spanyol tanár tud a legjobban átadni.

Innen jött az ötlet.  Az első spanyolországi utam alkalmával megismerkedtem Fernando Galánnal, és az egyik óra után mondtam, pontosabban mutogattam neki, hogy jöjjön Magyarországra. Én ugyanis nem beszéltem spanyolul, Fernando meg nem beszélt angolul, így elég vicces volt a kommunikáció kettőnk között.

Hogy sikerült az első flamenco kurzus?

Az első Fernando kurzusnak nagy sikere volt, nagyon sokan jöttek, nagyon élvezték, és bandáztunk sokat. Elég sok munka egy ilyen tanfolyamot megszervezni, a meghívott tanárt nekem kellett egész nap istápolni, mellette a tánctermet, a tanfolyamot szervezni. Ráadásul komoly problémák is felmerültek a táncteremmel. Mikor lefoglaltam a tánctermet, külön felhívtam a tulajdonos figyelmét, hogy a flamenco tánc mivel jár. Azt mondták semmi gond. Aztán az első nap után mégis kiraktak a teremből. Hirtelen kellett másik termet keríteni, végül egy iskola tornatermében tudott a kurzus folytatódni, ami nem a legideálisabb helyszín volt. Szerencsére a résztvevők megértették a helyzetet és mindenki nagyon toleráns volt, Fernandóval együtt. Nagy volt a lelkesedés. Fernandót étterembe vittük, meg szórakozni, és nagyon sokan csatlakoztak, nagyon jó közösségi élet volt.

Ez idővel csökkent, mert már nem volt annyira újdonság egy ilyen kurzus. Egyre több flamenco tanár jött kurzust tartani, mert mikor Spanyolországban megismertem egy tanárt, aki szimpatikus volt, meghívtam. Egyre kevesebben jelentkeztek, illetve jelentkeztek de aztán végül lemondták. A tanfolyamok árát úgy kalkuláltam, hogy fedezze a költségeket, a tanár tiszteletdíját, útiköltségét stb., profit nem volt rajta. Így amikor többen visszamondták, akkor kellemetlen helyzetbe kerültem, volt olyan kurzus, amelyiken elég nagy ráfizetésem volt.

felhivas

Hogy jött az ötlet, hogy Spanyolországba költözz?

Az első spanyol utam során világossá vált számomra, hogy én egyszer Spanyolországban fogok élni! Idővel erősödött bennem az elhatározás, így kiköltöztem Jerezbe. Aztán úgy alakult, hogy átköltöztem a Kanári-szigetekre, mivel kaptam egy ajánlatot flamenco táncos munkára. Először nem akartam elvállalni, mivel én leginkább táncórákra szerettem járni, nem pedig fellépni. Elsősorban fotósnak tartom magam, nem táncosnak. Önbizalmam se nagyon volt, mert láttam az órákon, hogy a többiek milyen jól táncolnak. De aztán addig győzködtek, míg elvállaltam a szerződést. Úgy voltam vele, hogy kipróbálom, aztán ha nem tetszik, 6 hónap múlva abbahagyom.

Anyagi okok miatt is el kellett fogadnom, mert Andalúziában fotósként nem volt túl sok munka lehetőség, ezzel a táncos szerződéssel meg fix fizetés járt.

Milyen az élete egy flamenco táncosnak a Kanári-szigeteken?

Nem könnyű. Én egy 11 fős tánccsoportban dolgoztam, plusz a zenészek. Nagyon nagy koncentrációt igényel, hogy a 11 táncos egyszerre mozogjon a színpadon a megfelelő alakzatban, közben arra is figyelni kell, hogy az előre beprogramozott fényben is maradj. Nehéz koreográfiákat kellett megtanulni, és nekem nem volt túl sok gyakorlatom a bata de cola (uszályos ruha) és a kasztanyetta használatában, így ez is nehézség volt az elején. Egészen más táncórákra járni mint minden nap ugyanazt táncolni, volt, hogy egy nap 3 előadást is csináltunk. Teljesíteni kell, nem szórakozás. Hozni kell a színvonalat minden egyes alkalommal, a turisták is észreveszik, ha nem úgy sikerül az előadás, akkor nem tapsolnak úgy.

Ezektől függetlenül nagyon jó volt színpadon lenni, főleg mikor már elmúlt az izgulás, sok színpadi tapasztalatot szereztem és már minden helyzetben fel tudtam találni magam.

Miért döntöttél úgy, hogy otthagyod a Kanári-szigeteket és elkötözöl Madridba?

6 évet táncoltam a Kanári-szigeteken, a legtöbben 6 hónapig maradnak. Fizikailag elég megterhelő volt, annyira, hogy hiába ettem rengeteget, mégis nagyon lefogytam. Nagyon kötött a munka, nem nagyon van szabadság, mert nincs ki helyettesítsen, így volt, hogy betegen is táncoltam. Nem tudtam hazautazni Magyarországra a szüleimhez. Ha szabadnapom volt, akkor is készenlétben kellett állni, bármikor behívathattak. Hosszabb ideig csak olyanok szokták ezt csinálni, akiknek helyben él a családjuk.

Ami rossz volt még, hogy a Kanári-szigeteken nincs tánciskola, és nekem hiányzott hogy flamenco órákra járhassak. Volt, hogy elkezdtem nyúzni a táncos társaimat hogy tanítsanak.

A végső lökést az adta meg a költözéshez, mikor a gazdasági válság miatt megváltoztak az anyagi feltételek és már nehéz lett csak a táncból megélni. Egyre többen vállaltak félállást a tánc mellett, de ha meg új táncot kellett tanulni, azt próbálni kellett napközben, akkor meg a másik állásból ki kellett lépni.

Mi a kedvenc palod (flamenco stílusod)?

Tangos. Beus (Bajnay Bea) engem tigrisnek hív a Micimackóból, mert túl sok energiám van. A tangos nekem pont ilyen. Nagyon erős energiája van, nagyon vidám, mégsem könnyed, nagyon mély energiák vannak benne, és nagyon sok játék is. Leginkább ilyen vagyok én is.

Ki vagy kik a kedvenc flamenco tanáraid/táncosaid?

Ez nehéz kérdés, nem tudnék egyet kiemelni.

Főleg azokat a táncosokat szeretem, akik jók a tangosban, például La Lupi.

Maria Juncal nagyon szigorú, önmagával is és annyira magasra teszi a mércét, rengeteget lehet tanulni tőle mint fotós és mint táncos is.

Maria Juncal flamenco dancer
Maria Juncal

Beus (Bajnay Bea) lelki oldalról támogatja mindig a tanítványokat, nincs kedved abbahagyni sosem, nagyon szép metaforákat tud hozni, hogy megértsd mi a flamenco.

Manuel Linan nagyon durván megfogott, mint tanár és táncos, később aztán fotóztam is.

Rafael Estevezzel meg imádok dumálni. Órákig beszélgetünk, olyan mélységes tudása van a flamencóról az énektől kezdve mindenről, mindenkiről tud, aki a történelemben benne van a flamencóban. Sztorizik és olyan őt hallgatni, mint egy élő lexikont.

Mercedes Ruizt is nagyon szeretem, még mindig érzem az izomlázat a karjaimban ami az órái után voltak, pedig az már 9 éve volt 🙂 (Mercedes Ruiz 2015-ben Budapesten tartott kurzust, erről a beszámolót itt tudod elolvasni)

mercedes ruiz flamenco kurzus, Budapest 2015 november
Mercedes Ruiz a budapesti flamenco kurzuson

Fernie (Fernando Galan) volt az első spanyol flamenco tanárom, a vidámságát szeretem, meg jön belőle a flamenco.

 

Kattints ide az interjú előző részéhez.

Interjú 3. része itt

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg, vagy like-old!

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*