Én már többet éltem a flamencóval, mint nélküle – interjú Bucsás Györgyivel

Bucsás Györgyi flamenco 6

A mai interjúban Bucsás Györgyi meséli el hogy szeretett bele a flamencóba 25 évvel ezelőtt, miért írta meg az első magyar nyelvű könyvet a flamencóról, milyen Jerezben élni, és még sok érdekességet. 

Az interjút F. Dávid készítette.

Mikor és hol hallottál a flamencóról először?

Édesanyám nagyon szereti a gitárzenét, és megvolt nekünk otthon a híres “Friday night in San Francisco” lemez, ami ugyan jazz-flamenco, de így már például egész kiskoromtól tudtam ki is Paco de Lucia.

Hány évesen kezdted el tanulni?

Első személyes táncos találkozásom a flamencóval éppen 25 éve, 16 éves koromban történt. 1992-ben, mint akkor már pár éve minden nyáron, a Műszaki Egyetemen rendezett IDMC (International Dance and Movement Center) kurzusain vettem részt, és ezen a táncos eseményen kezdtem el flamencót tanulni. Kéthetes kurzus volt, de az első óra végére már tudtam, hogy ez a tánc életem végéig el fog kísérni. Innentől szomjaztam a flamencót, minden zenét, információt, ami ezzel volt kapcsolatos.

Milyen volt az első benyomásod a flamencóról?

Az első táncórák után hazatalálás. Megnyugvás, hogy végre megtaláltam azt, amit olyan régóta, annyi táncban kerestem. Önmagam tökéletes kifejezése a mozdulatok által. Az erő, a dinamika, a ritmus, az általa közvetített nőiesség, mind-mind vonzott, és mind csodálatos módon ismerős volt.

Hogy ment az elején?

Beleszerettem, úgy ment. Ennek semmi köze ahhoz mennyire voltam “ügyes”, mert nyilván rengeteg technikai hibával táncoltam az elején, de benne volt az egész kis 16 éves lényem.

Hány évig tanultad?

Még mindig tanulom. 70 évesen is fogok kurzusokra járni. A flamencóban ez az egyik legjobb, mindig van valami tanulnivaló, mindig van egy mester, egy kurzus, aki/ami lelkesedéssel tölti el az embert. A kinti táncosok is járnak egymáshoz órákra.

Bucsás Györgyi flamenco kendővel

Ki a példaképed?/Ki volt a mentorod?

Példaképem nincs. Sok kedves mesterem volt az életem során, akiknek rengeteget köszönhetek: Latabár Katalin, aki 4 éves koromtól 18 éves koromig volt szinte a második anyukám, tőle kaptam a balett alapokat. Vámos Veronika az itthoni flamenco mesterem volt. És a kintiek közül a legfontosabbak: Fernando Galan, Mercedes Ruiz, Maria del Mar Moreno, La Chiqui de Jerez, Javier Latorre, Raul “El Bule”, Jaime Cala. Rengeteg embernél voltam kurzusokon, de ők azok, akikkel hónapokat-éveket töltöttem, és a legnagyobb hatásuk volt a táncomra.

Melyik a kedvenc palo-d?

Mikor melyik. Mikor milyen szakaszában járok az életemnek. Eleinte nem tudtam a vidám dolgokkal mit kezdeni. A martinetes, a solea annyira közel állt hozzám, és hatalmas munka és több kemény megpróbáltatás kellett hozzá a civil életemben, hogy most hitelesen, valódi életigenléssel tudjak mondjuk egy alegriast eltáncolni! Nekem ez volt nagy feladat, hogy ide eljussak.

Milyen táncok érdekelnek a flamencón kívül?

Balett, kortárs tánc, jazz, hip-hop, imádom a break táncot nézni. Sajnos nincs időm a flamencón kívül mást táncolni, pedig nagyon hasznos, ha az ember többfelé tréningezi magát. Régebben rengeteg műfajban kipróbáltam magam, a gyermekkori alapot 14 év klasszikus balett tanulás adta.

Miben más a balett, mint a flamenco?

Mindenben, vágnánk rá rögtön, de ott van a danza española, (danza estilizada española) ebben a különálló táncműfajban maguk a spanyolok ötvözték a balett, a bolerók és a flamenco hagyományait! Nekem személyesen pedig a balett nagyon hasznos, jó alapot adott minden további tánc tanulásához. Ugyanakkor ez nem elengedhetetlen, balett alapok nélkül is lehet valaki fantasztikus flamenco táncos.

Van-e kedvenc eszközöd, amivel szeretsz táncolni?

Kendő, legyező, bata de cola. Ezek a kedvenceim. Mindegyikre igaz: úgy táncolj vele, mintha a testrészed volna. Eggyé kell válni velük. Varázslatosak.

Mennyire népszerű manapság a flamenco Magyarországon?

Szerintem sokan érdeklődnek iránta, de jó lenne, ha sokkal többen lennénk! Mindig örömmel tölt el, amikor látom a teltházas nézőteret egy-egy nagy flamenco koncerten, pl a Müpában. Nagyon fontos az ismeretterjesztés is, hogy a flamencót hitelesen képviseljük, mert szerintem ez az egyik feladatunk nekünk, itthoni tanároknak: segíteni azoknak, akik szeretnék jobban megismerni a műfajt.

Írtál egy könyvet a flamencóról ami 2010-ben jelent meg, Tudnál erről mesélni? Mennyi ideig dolgoztál a könyvön?

Egy idő után már nem volt elég, hogy évente egy-két hónapot töltöttem Andalúziában kurzusokra járva, táncolva, ezért 2008-ban kiköltöztem Jerez de la Fronterába, és egészen 2010-ig éltem ott. Jerezben van egy fantasztikus hely, a Centro Andaluz de Documentación del Flamenco – itt könyvtár, hangtár, videótár működik, csak a flamencóról, mindez teljesen ingyenesen. Amikor csak volt időm a táncórák és a munka mellett, ott voltam. Közben kedves barátnőm, Gózon Eszter elvégzett egy könyvszerkesztői képzést, és vizsgamunkaként meg kellett szerkesztenie egy könyvet. Egyik ötlet jött a másikból, és mivel már rengeteg jegyzetem, anyagom gyűlt össze, ezért megszületett a terv: adjuk ki az első magyar nyelvű könyvet a flamencóról. Megírtam – a flamenco rövid történetét, palo, azaz műfajmagyarázatot, és flamenco-szótárt tartalmaz a könyv. Az írás-szerkesztés közel egy évig tartott, de előtte a gyűjtő és kutatómunka éveket ölelt fel. Végül Kovács Zsuzsa és a Papirus-duola kiadó segítségével tudtuk nagyobb példányszámban kiadni.

flamenco könyv 3

Milyen volt kint élni Spanyolországban? Hány táncórára jártál egy nap? Egyáltalán hogy telt egy napod?

Más amikor csak egy hónapra utazik az ember kurzusokra, és más volt kint élni. Ha kurzusokra mész, 4-5 órát is táncolsz egy nap, és csak a táncra figyelsz. Mikor évekig kint éltem, akkor a tánc és a táncos munkám mellett (egy kis együttesben táncoltunk turistáknak hotelekben) civil munkám is volt. A González-Byass sherry cégnél, a Tio Pepe bodegában voltam idegenvezető német és angol csoportoknál. A legviccesebb napjaim úgy néztek ki, hogy például reggel kilenctől kb. fél tizenegyig kedves német turistáknak tartottam idegenvezetést a bodegában, utána rohantam tizenegyre a bata órámra Chiqui sulijába. Egytől ötig, fél hatig ismét csoportok, aztán hattól nyolcig táncóra Mariánál. Engem oda úgy vettek fel dolgozni, hogy az első interjún odatoltam a jövendőbeli főnököm orra alá a táncos órarendemet, és mondtam, hogy ezen kívül akár a bodegában is alszom, de a táncóráimra el kell jutnom, illetve hétvégén a fellépésekre. Csak annyi érdekelte őket, hogy milyen szintű a német és az angol nyelvtudásom. Olyan szintű volt, hogy belementek az alkuba. Nagyon szerettem ott dolgozni, támogatták a táncomat, büszkék voltak rám. Ez sokat jelent nekem a mai napig.

Kedvenc andalúz ételed a Jerezben töltött évek után?

Nincs kifejezetten egy kedvenc ételem, egyszerűen rajongok a teljes andalúz gasztronómiáért. A különféle olajbogyóktól a tengeri halakig, tenger gyümölcseiig – mindent szeretek! Természetesen a bodegás munkám révén a sherry, a híres jerezi bor is nagyon közel áll hozzám, és annak a különböző fogásokkal való párosítása is.

Bucsás Györgyi flamenco legyezővel1

Mióta tanítod a flamenco táncot?

1997-ben végeztem el a Táncpedagógus Képzőt, jazz-balett, kortárs tánc irányon, de mindig tudtam, hogy valójában flamencót akarok tanítani. Erre 1999-től volt lehetőségem, a székesfehérvári Duende Flamenco Tánccsoportnál kezdtem, később indultak a rendszeres flamenco óráim Budapesten. De azóta tanítottam már Pécsett is, és jelenleg Győrben tanítok Budapesten kívül.

 

Milyen érzés átadnod a tudásodat a következő generációnak?

Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy sikerül átadnom a flamenco szeretetét, és büszke vagyok a tanítványaimra, amikor sikereket érnek el. Bár miivel jelenleg felnőtteknek tartok órákat, ezért gyakran a saját generációmat tanítom. Épp ezt vettem észre mostanában, hogy kevés a tinédzser az órákon. Ezen nagyon jó lenne változtatni. Szeretnék a jövőben gyerekeket is tanítani, de mivel hitem szerint a flamencóban nem csak lépéseket tanítunk, hanem a teljes kultúrát adjuk át, ezért ez még alaposabb felkészülést igényel gyerekek esetén.

Anyaként hogy jut időd a táncra?

Ez a hivatásom, és szerencsére az egész családom támogat ebben. A legnagyobb köszönettel a szüleimnek tartozom: nagy örömmel vigyáznak mindig a kisfiamra amikor táncolok, és így én is mindig nyugodt vagyok, tudok a munkámra koncentrálni amikor annak van itt az ideje. A várandósság alatt a nyolcadik hónapig táncoltam. Szülés után a hat hetes kontrollról az első utam a táncterembe vezetett, gyakorolni. A kisfiamnak az a természetes, hogy az anyukája táncol.

Milyen hatással volt a személyiségedre a flamenco?

Én már többet éltem a flamencóval, a flamencóban, mint nélküle. Nem tudom elképzelni, hogy milyen ember lennék, ha nem találkoztam volna vele.

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy abbahagyod a flamencót?

Egyetlen egyszer, amikor majdnem két évtizede szembesültem azzal egy intenzív tanfolyamon, hogy a lábtechnikám sok kívánnivalót hagy maga után. Nagyon elkeseredtem, de ez csak egy délután tartott. Aztán még többet gyakoroltam. Meg még többet. Ilyen egyszerű.

Milyen érzés számodra flamencót táncolni?

Nehéz ezt szavakba önteni, mert ugye éppen azért táncolunk, mert van valami, amit csak így tudunk kifejezni, átélni a létezésünkből. Én azt érzem ilyenkor, hogy igazán élek. Föld és ég, múlt és jelen, Andalúzia és Budapest között táncolok, élek.

 

Bucsás Györgyi honlapja: http://www.rubiaflamenca.hu

Tetszett a cikk? Szeretnél még több ilyet olvasni?
Íratkozz fel, és e-mailben megkapod az újabb cikkeket!
Email*
Név*

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.