A mai interjúban egy olyan házaspár történetét ismerhetitek meg, akik nem csak a hétköznapokban alkotnak egy párt, hanem a színpadon is. Bár mindketten felnőtt korukban ismerkedtek meg a flamencóval, mára már flamenco együttesük is van, ahol a férj kíséri gitáron flamenco táncos feleségét. Ismerkedjetek meg Czipfné Berényi Ágnessel és Czipf Jánossal.
Az interjút F. Dávid készítette.
Mikor és hol hallottatok először a Flamencoról?
Ági: A legelsõ élményem 2006-ban volt, amikor Pécsett a Harmadik Színházban láttam egy Flamenco elõadást. Lippai Andrea és Társulata voltak a színpadon. Emlékeim szerint nagyon változatos műfajokat sorakoztattak fel. Egy nagyon látványos és remek előadást láthattunk.
János: Az első találkozás nekem is ez az előadás volt, amit Ágival együtt láttunk.
Milyen volt az elsõ benyomásotok a Flamencóról?
Ági: Szerelem volt elsõ látásra.
János: Mivel még nem ismertem a különböző palo-kat, ezért nekem a legjobban a nagyon gyors, ritmusos darabok tetszettek. Most már tudom, hogy ez a Bulería, a Rumba és a Tango volt. Persze akkor még nem tudtunk semmit a Flamencoról.
Hány évesen kezdtetek flamencót tanulni?
Ági: 39 évesen kezdtem el flamenco táncot tanulni.
János: Szinte napra pontosan 40 éves voltam, amikor megvettem életem első gitárját. Attól a naptól kezdve minden délután ismerkedtem a hangszerrel, ami nem volt egy egyszerű feladat. Sok évnek kellett eltelnie, mire az első közös fellépő számunk megszületett.
Hogy ment az elején?
Ági: Annak ellenére, hogy nem volt semmilyen tánctechnikai alapon – se balett, se modern tánc, se néptánc – szerencsére jól vettem az akadályokat.
János: A kezdetleges próbálkozások után – ami nagy türelmet igényelt mind nekem, mind pedig Áginak, aki végighallgatta azokat a tétova akkordmeneteket, melyekre megpróbáltam rákényszeríteni az ujjaimat, amik nem igazán voltak hozzászokva a húrok lefogásához – kezdett néha megszólalni egy-egy szép harmónia.
Hol, hogyan lehet Flamenco gitározást tanulni Magyarországon?
János: Mivel pécsi vagyok és az általam ismert két-három gitáros budapesti, mikor közülük valaki ellátogatott egy kurzusra Pécsre, akkor azon részt vettem. De az idő nagy részében YouTube oktató videókat néztem és a meglévő tabulatúráimból – amiket a netről töltöttem le – a szobám négy fala között sok-sok gyakorlással próbáltam tökéletesíteni a technikákat. Nagy segítségemre volt még, hogy a feleségem óráira, kísérő gitárosként bejártam és a különböző palo-kat táncos kíséret mellett kigyakorolhattam. Ami nagyon fontos, mert az ott szerzett tapasztalat a szobai gyakorlásoknál sokkal többet ért.
Miért pont a Flamenco zene….?
János: Amikor feleségem, Ági elkezdett kurzusokra járni, elég sokszor be tudtam menni az órákra nézőként és rögzíteni az ott látottakat. Egyre változatosabb stílusokat ismertem meg és egyre több Flamenco zenét kezdtem hallgatni. Beszereztem rengeteg zenét cd-n és napi szinten hallgattam őket. Ekkor még nem gondoltam arra, hogy egyszer én is gitározni fogok.
Melyik a kedvenc palo-tok?
Ági: Az én kedvencem a Farruca. Valamiért ez az egyáltalán nem nõiesnek nevezhetõ stílus ragadott magával elõször.
Olyan húrokat pendít meg bennem – akár más elõadót nézek, akár magam táncolom a saját koreográfiámat -, ami szavakkal leírhatatlan. Nadrágban táncolni természetesen más érzés, mint szoknyában. Nekem nagyon tetszik a stílusok ilyetén különbözõsége is, hogy az egyik egy lágy, kecses, nõies palo, mint mondjuk a legyezõvel táncolt Guajira, míg a másik – esetemben a Farruca – a kemény, „férfias”, secos vonalat képviseli.
János: Kimondottan kedvenc palom nincs. Mivel életünk első közös darabja a Farruca volt, ezért az közel áll a szívemhez, de Alegriát és Soleát is szívesen játszom.
Milyen táncok érdekelnek a Flamencon kívül?
Ági: Lánykoromban a különbözõ céges rendezvényeken a társastánc volt a divat és én ott szerettem bele a táncba. Mivel Jánost nem sikerült elcsábítanom ez irányba, ezért kötöttem ki a Flamenco mellett és most csak ez érdekel.
Volt-e olyan pillanat, amikor úgy éreztétek, hogy abbahagyjátok a Flamencot?
Ági: Soha nem éreztem ilyet. Annyira megszerettem – minden összetevõjével együtt -, hogy már mindig az életem része marad.
János: Nekem is voltak mélypontok, mint minden más embernek. Ez maximum pár napig, egy hétig tartott, de amikor leültem, hogy tovább gyakoroljak, akkor átlendített ezen az érzésen az a tudat, hogy a sok gyakorlás csak meghozza egyszer az eredményét.
Van-e kedvenc eszközöd, amivel szeretsz táncolni (legyezõ, kendõ, kasztanyetta)?
Ági: Mindhárom eszközt használom, de ha választanom kell, a legyezõ lenne az. A kendõt is nagyon szeretem, a kasztanyetta használat elsajátítása viszont nagy kihívás volt.
Mikor érezted úgy, hogy már önállóan tudsz táncolni?
Ági: A Flamenco tanulás egy folyamat. Soha nem fog eljutni oda az ember, hogy már mindent megtanult. Olyan szerteágazó, olyan összetett mûfajról van szó, hogy egy élet is kevés az elsajátításához. Fõleg úgy, hogy nem a Flamenco õshazájába születtünk. Az önálló táncolás sem jött magától. Az ismeretek bõvülésével és a törvényszerûségek megismerésével egyszer csak elérkezett a pillanat.
Milyen hatással volt a személyiségetekre a Flamenco?
Ági: Szerintem teljesen pozitív hatást gyakorolt és gyakorol rám a mai napig – mind fizikai, mind pedig szellemi értelemben.
János: Egy állandóságot jelent az életemben, hogy minden nap délután gyakorlok, mert ha valamiért kimarad egy nap a gyakorlásból, akkor már hiányzik.
Mi a kedvenc spanyol ételetek?
Ági: A tapasok változatossága bûvöl el, de ott van a kedvenceim között a bikafarok ragu is.
János: Igazából kedvenc ételem nincs. Szeretem a tapasokat, de ahogy készítik a tengeri halakat és szinte bármit, amit eddig Spanyolországban feltálaltak, nekem ízlett. Mivel édesszájú vagyok, ezért a churros con chocolate az egyik legérdekesebb reggelim volt és Spanyolországban ittam először Pedro Ximenez sherryt, amihez, ha bármikor hozzájutok, nagy szeretettel fogyasztok.
Ki a példaképed/Ki volt a mentorod?
Ági: Mentorom nem volt. Az elsõ mûsoros dvd-m Sara Barasról volt, így az õ táncát nézve ismerkedtem a mûfaj színpadi változatával. Konkrét példaképem nincs, viszont bármely táncos, aki professzionális elõadó és alázattal közelít a Flamencohoz, példa értékû lehet számomra.
Sara Baras Cádizban született és ma õ a Flamenco egyik nagyasszonya. Saját társulatát több, mint 10 éve alapította, akikkel bejárja a világot és népszerûsíti a Flamenco mûfaját. Carlos Saura Flamenco Flamenco címû produkciójában nem véletlenül kapott õ is helyet. Számomra lenyûgözõ a technikai tudása, az állóképessége, a táncának a mérhetetlen kifejezõ ereje. Nagyon-nagyon sok gyakorlásra van szükségem, hogy egyáltalán csak súroljam bármelyik Flamenco elõadómûvész tudásszintjét.
Ki a példaképed, kedvenc Flamenco gitárosod?
János: Kedvenc Flamenco gitárosom el Nino Miguel, de Tomatitot vagy Pepe Habichuelat is szívesen hallgatom. Talán az ő előadásmódjuk áll hozzám a legközelebb.
Milyen célból alapítottátok a Pécsi Corazón Flamenco Együttest?
Ági: A megalapításban nem volt semmi tudatosság, hisz János életében elõször 40 évesen vett gitárt a kezébe minden elõképzettség nélkül, így nem úgy indultunk a közös pályán, hogy már a kezdetektõl úgy terveztük, egy együttes leszünk. Egyszerûn csak megtörtént. A kemény tanulással töltött évek után eljutottunk egy olyan szintre, hogy úgy gondoltuk, másokkal is meg kell osztanunk azt a szeretetet és szenvedélyt, ami egyrészt a kapcsolatunkat, másrészt a mûfaj iránti elkötelezettségünket jellemzi. Eddig már az ország számos pontján és Horvátországban is volt szerencsénk bemutatkozni.
Gondoltatok arra, hogy kimentek Spanyolországba hogy jobban megismerkedjetek a Flamencóval?
Ági: Többször volt már szerencsém tanulási céllal Spanyolországba utazni. Jártam Jerez de la Fronterában, Madridban, Granadában és minden út tudással és tapasztalattal gazdagított. Viszont vannak olyan bátrak, akik ki is költöznek Spanyolországba, hogy elsõ kézbõl és a leghitelesebb forrásból tanulhassák és élhessék a Flamencot. Az egyik barátnõm is közéjük tartozik.
János: Szerencsére sikerült Jerezben, Madridban és Granadában színházban és Tablaokban megnézni pár autentikus előadást és láthattam közelről, amint gitárosok táncosokat kísérnek és ezeket az élményeket és hangzásokat megpróbálom én is a játékomba becsempészni.
Gondoltál arra, hogy tanítsd a Flamencot?
Ági: Már egy ideje tanítom a Flamencot. Ezt is az évek hozták magukkal és azon elszánt és szorgalmas emberek igénye, akik még többet és többet akartak tanulni, akkor is, amikor nem jutott el hozzánk Pécsre Flamenco tánctanár.
Úgy tudom, hogy mindketten tagjai vagytok a Pécsi Flamenco Egyesületnek. Hogy jött az ötlet, hogy létre hozzátok ezt az Egyesületet?
Ági: Kezdetben itt Pécsett egy nagyon lelkes és jó értelemben megszállott csapatot varázsolt el ez a spanyol életérzés. Hisz a Flamenco nem csupán egy tánc. Ugyanis ha elkezd vele foglalkozni az ember, automatikusan magába kell szívnia azt a kultúrát, ahonnan ez a mûfaj elindult. A nagyfokú lelkesedés vezetett oda, hogy létrejöhetett ez az Egyesület, ami szerencsére azóta is fennmaradt. Idén jubilálunk. Tíz évesek lettünk!
Mi a véleményed az olyan Flamenco fúziókról, amibe belekevernek más táncstílusokat (pl. sztepp, ír sztepp, hastánc, kathak, balett, modern tánc)?
Ági: Mindketten a tradicionális Flamenco hívei vagyunk és a közös produkcióinkban is ezt a vonalat képviseljük. Viszont el kell fogadni, hogy mivel a Flamenco egy élõ, folyamatosan változó mûvészeti ág, az életben maradása érdekében a fúziós kísérleteknek is kénytelen teret engedni. Ez valamikor harmonikus egységként megvalósul, néha viszont számomra értelmezhetetlen produkciók kerülnek színpadra, ami véleményem szerint már nem nevezhetõ Flamenconak.
Milyen érzés számotokra mikor együtt léptek fel?
Ági: Semmihez nem hasonlítható érzés úgy Flamencot táncolni, hogy Életed Párja játssza gitáron a csodálatos dallamokat, amire Te mozdulsz, fordulsz, tapsolsz és kopogsz, Vele tökéletes összhangban. Egyszerûen felemelõ érzés, maga a CSODA.
János: Nagyon könnyű dolgom van, hiszen olyan valakit kell kísérnem, akinek ismerem a gondolatait is, és mivel az élet minden területén közösen csinálunk mindent, ezért már az előadás alatt is azonnal egymásra tudunk hangolódni. Minden egyes mozdulatát úgy tudom kísérni az Áginak, ahogy csak azok a gitárosok tudják a táncost kísérni, akik ismerik a táncos minden rezdülését.
Viva arte! Viva Flamenco! Flamenco puro!
Még több flamenco, Spanyolország cikk!
