Te beszélni flamenco?

flamenco nyelv

Mi a flamenco? Ének? Zene? Vagy tánc?

 

Alice Blumenfeld egy amerikai flamenco táncos arról tartott egy táncbemutatóval egybekötött TED előadást, hogy a flamenco nem csak ének, zene vagy tánc, hanem egy nyelv, egy kommunikációs forma.

 

TED egy konferenciasorozat, ami még 1986-ban kezdődött, és a célja, hogy az előadók mindössze 18 percben olyan gondolatokat adjanak át a hallgatóságnak, amelyeket “érdemes terjeszteni”. A TED konferenciák történetében olyan híres előadók is voltak, mint például Bill Clinton, James Cameron vagy Jamie Oliver.

 

A flamenco szó hallatára a legtöbb ember egy piros ruhás táncosnőre gondol, aki piros rózsával a hajában szenvedélyesen dobog a lábával egzotikus gitár zenére, kezdte az előadását Alice Blumenfeld.  Majd hozzátette, hogy a flamenco igazi varázsa abban van, mikor a zene és a tánc kommunikál valamit a közönség számára. Mivel a flamenco egy nyelv, első szinten a zenésznek és a táncosnak kell kommunikálnia egymással, hogy megszülethessen a kommunikáció a közönség felé is.

Itt egy rövid koreográfia következett Alice Blumenfeld előadásában gitár és ének kísérettel (a cikk végén lévő videóban megnézheted), amely nagy tetszést váltott ki a közönségben. És nagy meglepetést is, mikor Alice közölte, hogy a most látott táncprodukciót egyszer sem próbálták el a gitárossal, aki kísérte őt tánc közben. Hogyan tudtak próba nélkül ilyen összetett produkciót előadni, ahol semmi hibát vagy bizonytalanságot nem lehetett észre venni, úgy hogy az előadásban voltak lezárások, ritmus és dinamikai váltások?

 

“A flamencóban improvizálunk, hasonlóan mint ahogy a jazzben is gyakran improvizálnak. A flamencóban annyiban más az improvizáció hogy a flamenco táncos és flamenco zenész nem az előadás közben talál ki egy teljesen új tánclépést vagy zenei motívumot, hanem párbeszéd folyik a táncos és a zenész között. Mivel mindketten ismerik a flamenco nyelvét, így tudnak “beszélgetni” egymással. Ez olyasmi, mint amikor találkozunk egy ismerősünkkel, és megkérdezi tőlünk “hogy vagy?” tudjuk, hogy hogyan reagáljunk, mit válaszoljunk.

 

Flamenco előadás közben is valami hasonlót kell elképzelni, a flamenco táncosnak értenie kell, hogy mit mond a flamenco gitáros és hogy hogyan reagáljon rá és fordítva. Vannak különböző jelek a flamencóban, amik segítik a kommunikációt a táncos és zenész között. Ilyen például a “suvida”, ami gyorsítást jelent, mikor a táncos elkezd egy lépést ismételni és folyamatosan gyorsítja a tempót. Vannak jelek, amivel a táncos jelezni tudja, hogy elkezd egy újabb részt vagy éppen lezárja. Ilyen például a “llamada”.- mesélte Alice majd a gitáros segítségével be is mutatta hogy néz ki  a “suvida” és “llamada” a gyakorlatban.

 

Majd Alice elmesélte annak a fellépésének a történetét, mikor először táncolt szólót. “Nagyon készültem a fellépésre, egy tientos-t (egy flamenco stílus) kellett táncolnom, ami egy nagyon lassú  nagyon drámai tánc. Rengeteget gyakoroltam a fellépésre, a mozdulatokat, hogy milyen érzelmeket akarok majd kifejezni az előadásban, viszont a produkció felépítésével egyáltalán nem foglalkoztam. Nem tudtam, hogy mi az a “llamada” vagy “suvida”. Így a fellépésen kiestem a ritmusból, ami bárkivel megtörténhet, de aki tisztában van a flamenco felépítésével, az gyorsan visszatalál az ütemhez. De mivel én ezzel nem foglalkoztam, így nem beszéltünk egy nyelvet a gitárossal, nem tudtunk egymással kommunikálni és az előadás elég katasztrófálisra sikeredett emiatt.  A közönség számára sem tudtunk semmit átadni, mert egész idő alatt  egymással harcoltunk a gitárossal, hogy valahogy egy nevezőre kerüljünk.  Ez egy jó lecke volt számomra és megtanultam, hogy a legfontosabb, hogy a flamenco nyelvet beszéljem folyékonyan. Azóta rengeteg időt töltöttem azzal, hogyan lehet az éneket, a zenét és a táncot úgy egymás mellé rakni, hogy passzoljanak.

 

Ez a rosszul sikerült szóló fellépésem olyan volt, mintha megtanultam volna egy verset egy idegen nyelven. Megtanultam a szavakat, a kiejtést a hangsúlyokat, vissza tudtam mondani a verset, de nem tudtam volna beszélgetést folytatni egy másik emberrel azon a nyelven.

 

Amint tisztába kerülsz egy nyelv szabályaival és szavaival képes vagy saját szavakat létrehozni, és belevinni a saját személyes kifejezési módodat.

 

Ki ismeri a “Jabberwocky” (magyarul Gruffacsór) című verset Lewis Carroll-tól? A vers lényege, hogy egyedi szavakat használ a költő, amiket maga alkotott meg meglévő szavak önkényes kombinációjából (l. szóösszerántás) vagy saját fantáziájából, amelyek egyes részeikben többé-kevésbé emlékeztetnek az eredeti fogalmakra, s azok egyfajta homályos elegyét idézik fel, vagy pusztán hangalakjukkal hatnak az olvasó képzeletére.

 

Ezeknek a szavaknak önmagukban nincs értelmük, de összességében mégis meg tudjuk érteni, mert a szövegnek van struktúrája, felismerjük az igéket, főneveket, mellékneveket. A flamenco is hasonlóan működik, ha megvan a struktúra, akkor saját szavakat hozhatunk létre. Ennek köszönhetően a flamenco egy nagyon személyes kifejezési módot tesz lehetővé. Minden egyes flamenco zenész és flamenco táncos bele tudja tenni a saját személyes élményeit, kifejezési módját. Ettől a flamenco nagyon intim és ez a flamenco igazi varázsa. A táncosnő a piros ruhában és piros rózsával ami elsőre megfogja és bevonzza a nézőket, de az adott pillanat varázsa, annak megismételhetetlensége ami igazán mélyre visz.”

 

Tetszett a cikk? Szeretnél még több ilyet olvasni?
Íratkozz fel, és e-mailben megkapod az újabb cikkeket!
Email*
Név*

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.