Molnár Beatrix Mexi-vel még 2003 nyarán ismerkedtem meg, mikor meghívta Budapestre Fernando Galan-t, hogy tartson egy intenzív flamenco kurzust. Én abban az évben kezdtem ismerkedni a flamencóval és nagyon örültem a lehetőségnek, hogy egy Andalúziából érkező flamenco tanár mozdulatait próbálhatom lelesni. Mexinek köszönhetően ezek az intenzív flamenco kurzusok rendszeressé váltak, mígnem egyszer csak kiköltözött Jerezbe. Szerintem nem én voltam az egyetlen, aki irigyelte, hogy volt bátorsága Spanyolországba költözni, és azért, hogy a flamenco őshazájában élheti minden egyes napját. Később megtudtam, hogy a Kanári-szigeteken dolgozik mint flamenco táncos (itt még irigyebb lettem :-)), az utóbbi időben meg a facebook-nak köszönhetően találkoztam szebbnél-szebb fotóival, és videóival, amiket a leghíresebb flamenco táncosokról készített. Mivel Mexi szakmája a fotózás, amit lassan két évtizede művel. Egy három részes interjú keretében megismerkedhettek Mexi történetével, hogyan találkozott először a flamencóval, hogyan jutott el Jerezből Madridba, milyen a flamenco élet Madridban.
3 éve költöztél Madridba. Hogy tud egy fotós megbízásokat szerezni egy számára idegen városban? Hogyan lehet elindulni valahogy?
Nem könnyű, mivel elég nagy a konkurencia, ráadásul mikor Madridba költöztem elég rossz volt a gazdasági helyzet, 25%-os volt a munkanélküliség. Idővel sikerült kapcsolatokat építenem és szép lassan beindult a fotózás. Nagy előnyöm, hogy a flamenco táncos tudásomat, tapasztalatomat fel tudom használni a fotózásnál. Mindenki mondja, hogy látszik a fotóimon, hogy én is táncolok. Úgy építettem fel az ügyfélkörömet, hogy most sokat utazom, nem csak Spanyolországban dolgozom. Rendszeresen járok Magyarországra is fotózni, de járok Prágába, Pozsonyba, Amszterdamba, Mexikóba, bárhová ahova hívnak.
Kikkel dolgoztál eddig?
Mostanában sokat dolgoztam La Lupi-nak és Antonio Canales-nek. Ők mély és nagyon földből gyökeredző dolgot csinálnak, de újítanak is folyamatosan, ezért nem marad elavult. Azért szeretem különösen Antonio Canales-t, aki fotózás szempontjából egyébként elég nagy kihívás, mert összeszed dolgokat. Például egy kis andalúz faluban lát egy öregasszonyt csinálni egy mozdulatot vagy gesztust, azt beépíti a táncába. Nagyon szeret öregasszonyoktól ellesni és utána nagyon magas szinten rakja bele a táncába, ettől nagyon különleges.
Daniel Dona társulata a klasszikus spanyol táncot ötvözi a modernnel és flamencóval. Nekik sokkal kevesebb lehetőségük van fellépni, de jó az előadásuk és általában telt ház szokott lenni.
Fotóztam Maria Juncal Anna Frank című darabját. Meglepődtem, hogy milyen színészi képességekkel is rendelkezik, nem csak táncos, hanem előadó és ez a többi flamenco táncosról is elmondható. Az Anna Frank egy másfél órás előadás és Maria Juncal egyedül csinálja végig, nincs társulat, csak zenészek. Másfél órát végig a színpadon van, egy percre se megy ki.
Miben változott a flamenco az elmúlt években szerinted?
Manapság már komoly táncszínházi előadásokat készítenek. A nézők kezdik megszokni, hogy a flamenco egy szinten van más műfajokkal. Már nem elég hogy eltáncolnak 10 koreográfiát élő zenére, hanem elvárják hogy az előadásnak legyen valami szerkezete, szóljon valamiről, legyen fénytechnika a ruhák is jók legyenek, díszlet stb.
Nagyon sok fúziós előadást csinálnak, ahol a flamencót ötvözik más dolgokkal, például beépítenek kortárs tánc elemeket és nagyobb a hangsúly a színházi elemeken, mint például fénytechnika. Másfelől meg nagyon mélyen visszanyúlnak a gyökerekhez, és ez így egy nagyon szép egyveleget alkot mert nagyon mélyről jön, de közben vannak benne új dolgok is.
A régi és az új jól megfér egymás mellett.
Mit szól a spanyol közönség, főleg az idősebbek ezekhez az újításokhoz?
Azt tapasztalom, hogy az idősebbek is szeretik az újdonságokat, a kortárs flamencót. Abszolút vevők az újításokra. A flamencót jobban kedvelik, mint a klasszikus spanyol előadásokat. Ha magas színvonalú egy előadás és van értelme, akkor értékeli a közönség, függetlenül attól, hogy fúziós vagy tradicionális előadásról van szó. Egyébként attól, hogy egyre több fúziós előadást csinálnak, minden táncos ismeri a tradíciókat és tudja az összes folklór táncot is, az egész flamenco és tánckultúrát.
Ezek szerint inkább nagyobb társulatokat szoktál fotózni?
A nagyobb társulatoknál nagyobb szabadság van fotózás szempontjából. Azt tapasztalom, hogy a kisebb társulatok, meg akik kevésbé befutottak hagyományos fotót és videót akarnak. Én meg 19 év fotós tapasztalattal a hátam mögött jobban szeretek minél különlegesebb és egyedibb fotókat, videókat készíteni. Már csak azért is, mert nagyon nagy a konkurencia, és muszáj valami egyedit alkotni, hogy hívjanak. Úgy tűnik, hogy ez most sikerült, mert egyre több megbízást kapok. Ez a két dolog összetalálkozik, mert a nagy társulatok is újítanak az előadásaikban, és én is újítok a fotózásban, így jól passzolunk. Másik oldalról meg nagyon inspirál mikor olyan táncosokat fotózhatok, akikre felnézek és szinte istenként tekintek.
Nagyon meghatódtam, mikor Antonio Canales külön e-mailt is írt, hogy megköszönje a fotókat. Majdnem elsírtam magam, hiszen évtizedek óta táncol már, az egyik legnagyobb táncos, akit már milliószor fotóztak, és külön ír nekem, hogy megköszönje, hogy mennyire el tudom kapni a pillanatokat.
Mexi fotói magyar flamenco táncosokról, kattints a képekre a teljes méretért:
további fotókat Mexi facebook oldalán találtok itt
Mexi videó csatornája itt
honlap: molnarmexi.com
Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot vagy oszd meg.
